2012 óta foglalkozom kinetikus zenélő szerkezetek, hangszer-művek (avagy „mű-hangszerek” és „hang- műszerek”) tervezésével, kikísérletezésével, építésével. Alkotói és kutatási témám ekkortól fogva zene és képzőművészet érintkezési pontjai, határterületei, átjárási lehetőségei. A művek kiindulási alapanyagát jelentették annak az alkotói és kutatási témának és tevékenységnek, melyet a Magyar Képzőművészeti Egyetem DLA képzésén folytattam, és amelyet 2020-ban doktori értekezésemben is összefoglaltam. Az automata zenélő szerkezetekre a zenei információt is minden esetben magam írtam, tehát hangszeres játékkal és zeneszerzéssel, zeneelmélettel is foglalkozom.

Mint ahogyan egész eddigi munkásságomra általánosan jellemző volt egyfajta formai vagy mediális heterogenitás, úgy az általam az évek során alkotott Zenegépekben is különböző lelki törekvések, alkotói szándékok nyilvánultak meg. Az első zenélő szerkezetekkel célom elsősorban még az volt, hogy a zenei dimenziót a képzőművészeti játéktérbe hozva mintegy “életre keltsem” a műalkotásokat. (I. Zenegép) Az automaták között vannak olyanok, melyek elsősorban mély lelki indíttatásúak, és egy kódolt, személyes lelki inspiráció, tartalom vagy poézis az, amely felcsendül vagy felsejlik etűdjeikben, mágikus-szimbolikus világukban. (Ilyen például a “Per speculum in aenigmate..” vagy “A teremtett világ…” c. mű ). Ezeket a műveket megkülönböztetőleg Mű-hangszereknek neveztem el.

A zenélő szerkezetek másik típusa viszont már félautomata, vagy teljesen interaktív jellegű mű, melyekben nincs, vagy kevésbé van jelen előre elmentett zenei vagy személyes “üzenet”, mivel azok önmagukat a “jelenlétben” állítják és teremtik, a hangszeres játék, és a saját, szabad alkotás és improvizáció élményét és örömét osztják meg a befogadóval. Ezért ezeket inkább “Hangszer-mű” elnevezéssel lehet illetni. (Ide tartozik a “Musica Taverna” című mű, a“Forrás” c. Hangszer-mű, vagy az “Átalakított Harmonográf ” – a harmonográf hangszerré kiegészített változata).

Műveim harmadik csoportjába pedig olyan művek tartoznak, melyek a hang, mint rezgés és mint hullámjelenség fizikai természetét és vizualizációs lehetőségeit vizsgálják. Ezek a művek már jellemzően interaktívak, melyek zene és vizualitás átjárhatóságának lehetőségeit kutatják, és bizonyos új felhasználói, befogadói és művészeti élmények felfedezését és kitágítását tűzik ki célul.
Ezekben a művekben (melyeket “Hang-műszereknek” neveztem el) zeneiség és vizualitás átjárhatóságát, átfordítási lehetőségeit kerestem és vizsgálom. (Ezeket összefoglaló néven kezdetben un. “Rezgés-átalakítóknak” neveztem el. Ilyen például a Harmonográf, az “Átalakított Zenegép”, vagy a Kristály – Kórus Hangszer). Ezeknél a műveknél – melyek esetenként rendhagyó technikai leleményeket, újításokat is tartalmazó szerkezetüknél fogva akár kvázi-találmányoknak (vagy „filozófiai és fizikai játékoknak”) is felfoghatók – az alkotói folyamat mint kísérletezés és felfedezés, egyúttal játék és alkotás lehetősége, élménye került előtérbe. A 2022-ben elkészült Kristály Kórus (-Kimatika) Hangszer pedig valójában már szinergikusan egyesíti magában mindhárom korábbi minőséget, hiszen egyszerre Mű-hangszer, Hangszer – mű és Hang – műszer is.